Mi a helyzet a polgári perekkel a koronavírus miatt elrendelt rendkívüli helyzetben?

20ápr.
23

Az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének a megóvása érdekében elrendelt veszélyhelyzet során teendő intézkedésekről szóló 45/2020. (III.14.) Korm. rendelet 1.§-a értelmében, vagy magyarul fogalmazva a koronavírus okozta járvány miatt 2019. március 14. napján elrendelt rendkívüli ítélkezési szünet egyik napról a másikra okozott bizonytalanságot az országban valamennyi folyamatban lévő polgári peres (és nemperes) eljárás vonatkozásában.

A bizonytalanságot többek között az okozta, hogy bár a magyar Polgári Perrendtartásról szóló törvény az ítélkezési szünet fogalmát ismeri, de olyat, hogy „rendkívüli” ítélkezési szünet a magyar jogszabályok 2019. március 14. napjáig nem ismertek, és így értelemszerűen a jogalkotó által használt (szak)kifejezés definíciója is hiányzott.

Ebben a helyzetben bár adta magát azon álláspontom szerint a józan észnek megfelelő jogértelmezés, miszerint a rendkívüli ítélkezési szünetre a jogrendben ismert és kellően részletezett „rendes” ítélkezési szünetre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, vagyis végletesen leegyszerűsítve a kérdést általános szabály szerint a bíróságok tárgyalásokat nem tartanak, érdemi döntéseket nem hoznak és a feleknek adott határidők sem járnak le az ítélkezési szünet lejártáig.

Ebben a kérdésben azonban jól láthatóan a különböző bíróságok nem kerültek egy nevezőre, ezért hozzávetőlegesen egy tucat egymástól különböző jogi megoldást alkalmaztak a folyamatban lévő ügyekben, a bírói gyakorlat kívánatos egysége ki sem alakult – ezzel csak tovább mélyítve a jogalkalmazók, és a jogkereső közönség számára a bizonytalanságot.

Ebben a jogi eljárásokra is hatással lévő rendkívüli helyzetben 2020. március 31. napjáig kellett várni, amíg a jogalkotó elfogadta a 74/2020. (III.31.) Korm. rendeletet a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről, amely jogszabály a polgári perekkel is foglalkozik.

Ezen utóbbi kormányrendeletben foglalt részletszabályoknak az az egyértelmű üzenete, hogy az élet a járványhelyzet okán jelenleg meg nem határozható ideig fennálló veszélyhelyzet, mint rendkívüli jogrend fennállásáig a bíróságokon nem állhat meg. A rendkívüli ítélkezési szünet időtartama nem került meghosszabbításra, így se „rendes”, se „rendkívüli” ítélkezési szünet (jelentett is bármit ezen utóbbi) nincsen jelenleg a bíróságokon, az általános szabály szerint a peres-, és nemperes eljárásoknak – bár a lentebbiek szerint különleges szabályok szerint, de – folytatódniuk kell, továbbá az újonnan érkező ügyekkel is érdemben szükséges foglalkoznia a különböző hatóságoknak, bíróságoknak.

A legnagyobb változás a megszokotthoz képest, hogy a közvetlenség elve, annak részét képező szóbeliség a vírushelyzetre tekintettel háttérbe szorul az írásbeliséghez képest. A bíróságoknak minél inkább arra kell törekedniük, hogy amely eljárási cselekmények írásban teljesíthetők, azokat a felek ily módon teljesítsék is, és csak akkor kerüljenek a tárgyalások megtartásra, ha és amennyiben már nem maradt olyan perbeli cselekmény, amelyet írásban lehetne foganatosítani. Ha pedig tárgyalás tartására kell, hogy sor kerüljön, akkor azt „lehetőség szerint” elektronikus hírközlő hálózat vagy más elektronikus kép és hang továbbítására alkalmas eszköz útján kell megtartani. A jogszabály szövege és az általam is használt „lehetőség szerint” fordulat nem véletlen, ezzel a jogalkotó bár igen szemérmesen, de figyelemmel volt azon makacs tényre, hogy a bíróságok szükséges technikai felszereltségének hiánya és a személyi apparátus felkészültsége okán jelenleg a magyar bíróságok túlnyomó többségében nincsenek arra felkészülve, hogy a tárgyalásokat a leírt módon, vagyis elektronikus úton, a résztvevők bírósági épületekben való személyes megjelenését nélkülözve lebonyolíthassák. Ezzel együtt a határidők folyását a veszélyhelyzet nem érinti, a pereknek folytatódniuk kell, a bíróságoknak pedig a felek által eléjük vitt ügyekben dönteniük kell, felkészülve arra, hogy a rendkívüli helyzettel még hosszú ideig együtt kell élnünk. Nem érdemes tehát a fennálló, de még bírói fórum elé nem vitt jogviták bíróság általi eldöntését halogatni abban reménykedve, illetve abba a hitbe ringatózva, hogy a bíróságok most úgysem működnek. Az alapvetés adott, gyakorlat megtapasztalása, illetve most inkább kialakítása pedig a jogalkalmazókra, bíróságokra, jogi képviselőkre, és a perekben érintett felekre, vagyis végsősoron az ügyfelekre (is) vár.

 Dr. Szender Zoltán ügyvéd