A közúti közlekedési bűncselekmények

21nov.
24

A 2012. évi C. törvény, vagyis a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 232. §-a szabályozza a közlekedés biztonsága elleni bűncselekményeket, ami a

  • közlekedési útvonal, jármű, üzemi berendezés vagy ezek tartozéka megrongálásával vagy megsemmisítésével,
  • akadály létesítésével, közlekedési jelzés eltávolításával vagy megváltoztatásával, megtévesztő jelzéssel,
  • közlekedő jármű vezetője ellen erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával vagy
  • más hasonló módon más vagy mások életét vagy testi épségét veszélyezteti,
  • bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

E bűncselekmények passzív alanya bárki lehet, klasszikusan jármű vezetője vagy közlekedési jármű utasa. A bűncselekmény elkövetője tettesként csak az a személy lehet, aki nem áll az adott közlekedési ágazat szabályainak hatálya alatt, akit ún. kívülállónak lehet nevezni. A fent részletekre bontott tényállás nem egy zárt felsorolás, így a bűncselekmény elkövethető minden olyan cselekménnyel, mely alkalmas a tényállásba foglalt eredmény előidézésére.

A bűncselekmény eredménye más vagy mások életének vagy testi épségének a veszélyeztetése. Ez azt jelenti, hogy a Btk.-ba foglalt tényállás igazából nem a tényleges sérelem bekövetkezését teszi meg eredménynek, hanem az azt szükségszerűen megelőző veszélyhelyzetet, mely a sérelem bekövetkezésének reális lehetőségét jelenti. Így tehát a törvényi tényállást már az az eset is kimeríti, ha a sérelem bekövetkezése valószínű, de nem szükségszerűen bekövetkező.

A törvény lehetőséget ad a büntetés enyhítésére és mellőzésére egyaránt. A mellőzés abban az esetben lehetséges, ha az elkövető a veszélyt önként elhárítja, mielőtt abból káros következmény származott volna. Ennek nem más az oka, mint az, hogy a törvényalkotó fontosabbnak tartja a sérelem bekövetkezésének elkerülését, mint az elkövető megbüntetését. Ezzel próbálják ösztönözni az elkövetőket a káros következmények elkerülésére, elhárítására. Az enyhítés mértéke során van lehetőség a bűnösségi formák folytán jelentkező különbségek értékelésére.

Szakterület: